Azt hallanátok, amikor a Balaton durrog! Sajnos, nem gyakori jelenség, én is csak néhányszor hallottam, pedig két télen majdnem állandóan a jégen tartózkodtam. Csak szigorú, hideg télen, derült éjszakán lehet ezt a feledhetetlen zenét hallani.
A Balaton jege ilyenkor 20—30 cm vastag, néha még vastagabb. Nyugodtan járnak rajta a kővel terhelt szekerek. Messziről hallani a dübörgésüket. Nappal sütött a Nap s a jég fölmelegedett 0°-ra, talán kicsit olvadozott is. De este lehűl a levegő, alászáll a hőmérséklet —10°-ra, —20'-ra s most a jég is lehűl, s mint minden szilárd test, a jég is összehúzódik, ha lehűl. Csakhogy a hatalmas jégpáncél a paitszéleken nagy darabon hozzá van fagyva a fenékhez, a nádashoz, kövekhez stb., tehát onnan nem tud felszakadni, hogy összehúzódhassék. A jégben tehát nagy húzó-feszültség tárnád, mintha a papirost húznánk, hogy elszakadjon. Egyszer aztán el is szakad! A papiros csak kicsit csattan, a Balaton jege akkorát durran, mintha ágyúból lőttek volna. De egy repedés még nem tudja kiegyenlíteni a feszültségét, mert minden irányban feszült a jég, tehát összevissza repedezik, mindig hatalmas durranással. A repedes aztán tovább szalad a jégen, mint amikor a papirost nem szakítjuk, hanem hasítjuk. A hasított kemény papiros is erős hangot ad, de amikor a. jégen fut végig a hasadás, akkor az olyan sikoltó, süvöltő hang, hogy szinte megborzad, aki hallja. J
|