MÁSODIK FEJEZET.

A Balaton eredete.

A laikus rendesen azon csodálkozik, hogy hogyan ke­rült ide ennyi víz. Pedig azon semmi csodálkozni való nincs, mert a mi éghajlatunk alatt minden nagyobb mélyedést állandóan megtölt a víz. mert minden esztendőben több eső esik, mint amennyi elpárolog. Tegyük föl, hogy készítenénk valami nagy betonmedencét és megnéznénk, hogy egy év alatt mennyi eső esik bele. Ha a beleesett esőből semmi sem párologna el és semmi sem folyna el, azt vennők észre, hogy egy év alatt körülbelül 60 —70 cm mély vízréteg képződnék a betonmedencében. így is mérik meg a meteorológusok a lehullott eső mennyiségét, csakhogy nem készítenek nagy beton medencét, hanem egyszerűen egy fazekat tesznek ki az esőre s megnézik, hogy hány milliméter esett bele. Az a záporeső, amelyik 10—20 mm vastag vízzel lepné el a fazék fenekét, az bizony már jó, kiadós eső volt. A rövid idő alatt lehullott 30—40 mm már igazán veszedelmes, nagy felhőszakadás.

A Balaton vidékén az egy év alatt lehullott összes csapadékmennyiség 600—700 mm szokott lenni. Nagyon esős esztendőben 800 mm is lehet, igen száraz évben pedig 500 mm-nél is kevesebb. Az elpárolgás mennyisége a Bala­ton vidékén egy év alatt majdnem éppen ugyanennyi, tehát ha a Balatonba csak a belehulló eső vize jutna, akkor száraz esztendőkben bizony egészen kiszáradna a tó. Csak­hogy a Balatonnak elég nagy vízgyűjtő területe van ám!

A Balaton környékének kövei.

Fűzfő a Balaton legészakibb szögletében van, a vasút ezt a szögletet nagy ívben kerüli körül, amikor Kenese felöl Vörösberény felé halad. A Veszprémi-fennsík déli lejtője itt elhagyja a tó partját s északkelet felé, Várpalota felé húzó­dik. Fűzfőtől Kenese felé a partok magas, szakadékos par­tok. alig van a vasútnak és az országútinak helye. Fűzfőtől Vörösberény felé azonban már kezdődik a balatoni Riviéra.

Fűzfő kanyarodójától majdnem egyenesen délnek halad a vasút, kis kanyarulatokkal, egészen az almádii Buda- taváig. Itt nyugatra fordul, hogy befusson az almádii, szép vasútállomásba. Fűzfőtől egész Vörösberény határáig a Riviéra üres, ide még nem építettek villákat, pedig nagyon alkalmas volna. Annál szebben beépült Almádin, hisz ez egyike a Balaton legszebb villatelepeinek. Az új, káptalani strandon túl nagyon összekeskenyedik a Riviéra, mert a Veszprémi-fennsík egyik, félszigetszeríí nyúlványa, a Cserelak és az Alsóhegy messze előre ugrik dél felé. Csak Alsóörsnél szélesedik ki igazán a Riviéra s elnyúlik egészen Badacsonytomaj ig.

Almádi az előugró Cserelak miatt jól elkülönül a Riviéra többi részétől, valóságos külön kis világ. Almádiból nem látni Tihanyt, általában a Balatonnak csak kis darab­jára tekinthetünk s a háttérben végig ott fehérlenek a kenesei, akarattyai és aligai szakadékos partok. Tudjuk D^ár, hogy ezek pannoniai, tengeri rétegekből vannak, jól látni, hogy a rétegek egészen vízszintesek (15. ábra).

Vörösberény mellett járva, az idegen csodálkozva

A Balaton télen.

Azt hallanátok, amikor a Balaton durrog! Sajnos, nem gyakori jelenség, én is csak néhányszor hallottam, pedig két télen majdnem állandóan a jégen tartózkodtam. Csak szigorú, hideg télen, derült éjszakán lehet ezt a feledhetet­len zenét hallani.

A Balaton jege ilyenkor 20—30 cm vastag, néha még vastagabb. Nyugodtan járnak rajta a kővel terhelt szeke­rek. Messziről hallani a dübörgésüket. Nappal sütött a Nap s a jég fölmelegedett 0°-ra, talán kicsit olvadozott is. De este lehűl a levegő, alászáll a hőmérséklet —10°-ra, —20'-ra s most a jég is lehűl, s mint minden szilárd test, a jég is összehúzódik, ha lehűl. Csakhogy a hatalmas jégpáncél a paitszéleken nagy darabon hozzá van fagyva a fenékhez, a nádashoz, kövekhez stb., tehát onnan nem tud felszakadni, hogy összehúzódhassék. A jégben tehát nagy húzó-feszült­ség tárnád, mintha a papirost húznánk, hogy elszakadjon. Egyszer aztán el is szakad! A papiros csak kicsit csattan, a Balaton jege akkorát durran, mintha ágyúból lőttek volna. De egy repedés még nem tudja kiegyenlíteni a feszült­ségét, mert minden irányban feszült a jég, tehát össze­vissza repedezik, mindig hatalmas durranással. A repedes aztán tovább szalad a jégen, mint amikor a papirost nem szakítjuk, hanem hasítjuk. A hasított kemény papiros is erős hangot ad, de amikor a. jégen fut végig a hasadás, akkor az olyan sikoltó, süvöltő hang, hogy szinte megborzad, aki hallja.           ^J