Százharminc évvel ezelőtt született az első igazi vadászírónk: Bársony István. Természetközeli boldog gyermekkorából táplálkozik későbbi írói világa, az utókor számára ezek a novellák jelentik az igazi értéket. A hazai tájak századvégi vadon természetéről, amely paradicsomai gazdagságúnak tűnik a mai ember szemében, ő fest elragadó képet tollának páratlan színvilágával. Igaz, hogy ő is, társai is akkor még kócsagot, túzokot vadásztak - nem védte akkor még semmiféle törvény a puskásoktól a ma már féltve őrzött állatokat; de azt is kiérezzük írásaiból, hogy milyen könnyű szívvel ereszti le fegyverét, hagyja futni zsákmányát. Boldogabb, ha vadásztarisznyájába egy-egy jó történetet gyűjthet.
Szepesi Attila a költő és természetbarát érzékenységével "nagyította" ki a remek állatportrékat a terjengősebb novellákból, elhagyván mellőlük a nehézkesebb, avultabb részleteket. Felfedezteti velünk Bársony Istvánt; szándékában Jurida Károly színes és fekete-fehér grafikái segítik.
TARTALOM
| Tavasz az erdőben |
4 |
| Menyét |
10 |
| Ahol a gólyahír nyit |
13 |
| Pusztai sas |
18 |
| Kócsagles |
23 |
| Galambos-kút |
28 |
| Gólya |
32 |
| Kaland |
34 |
| Ürgék |
41 |
| Estétől hajnalig |
44 |
| A néma völgyben |
48 |
| Fogolycsalád |
53 |
| Alkonyat |
55 |
| Méhek |
60 |
| Furcsa párbaj |
63 |
| Szárcsák |
67 |
| Lármás vizek |
70 |
| Seregélyek |
77 |
| Este |
80 |
| Rigóvölgy |
82 |
| Késő ősszel |
87 |
| Néptelen tarlókon |
91 |
| Az első hó |
94 |
| A legyőzhetetlen |
97 |
| Párbaj a víz partján |
102 |
| Az őr |
107 |
| Varjúcsapat |
112 |
| Farkasjáték |
116 |
| Bársony István (életrajz) |
121 |
